in flagrante
Nincs is annál jobb, mint az évfordulótokon meglepni az asszonyt azzal, hogy előbb hazamentek a munkából, hogy inkább vele töltsétek az időt. Én legalábbis így gondoltam, egészen tegnapig.
Szerencsés napom volt. Egy kényszerű leállás miatt Jack, a főnök úgy döntött, hogy jobban járunk, ha szabadságoljuk magunkat, a nap hátralévő részére. Nem sokat teketóriáztam. Magamhoz vettem a kulcsaimat és a telefont, autóba vágtam magam, és már száguldottam is keresztül a városon. Száguldás alatt persze azt értem, hogy többet álltam, mint amennyit haladtam, lévén sikerült kifognom a lehető legnagyobb dugót, talán az egész ország történetében.
Amikor végre befordultam a házunk elé, rossz előérzet fogott el. Hirtelen még az addig tiszta ég is beborult, mintegy nyomatékot adva a hirtelen jött baljóslatú megérzésnek.
Ahogy beléptem az ajtó, megütötte az orromat egy ismeretlen parfüm illata. Egyértelműen férfi illat volt, és egyértelműen nem az enyém. Az ebédlő közepén egy cipő hevert, amit még életemben nem láttam. Átvágtam az ebédlőn, át a konyhán, a hálószoba felé vezető folyosó felé. Mindenfelé különféle ruhák voltak elszórva. Egy nadrág, egy blúz, egy fél pár zokni, egy melltartó, egy nyakkendő, egy szoknya, egy boxer, egy tanga.
Torkomban dobogó szívvel lopóztam a hálószoba felé. Hangokat hallottam bentről, egyre erősödő hangokat. Kétség sem fért hozzá, hogy mi történik a résnyire nyitva hagyott ajtó mögött.
A hátamat a falnak vetve, nagyokat lélegezve próbáltam visszatartani a könnyeimet. Vártam, és gyűjtöttem a bátorságot, hogy a szememmel is meggyőződjek arról, amit már tudtam.
Óvatosan odalopakodtam az ajtóhoz, és belestem. Az élettársam vörös hajzuhataga úgy szállt, mintha legalábbis egy rodeó bikát lovagolna, a hátán patakokban fojt az izzadtság. Hangja már eltorzult, nyilván az élvezettől. Az ágyunk recsegett, ropogott, mintha bármelyik pillanatban megadhatná magát. Talán így is volt.
Egy pillanatra hányinger fogott el, majd ezt felváltotta a féktelen, mindent elemésztő harag.
Visszamentem a konyhába, és kinyitottam a hűtőt. Emlékeztem rá, hogy előző este, amikor egy tányéron elraktam a maradék steaket, a nagy kést is rajta hagytam, és nekem most pont erre volt szükségem. Magamhoz vettem a kést, és visszamentem a hálóba.
Halkan léptem be, remélve, hogy csak az utolsó pillanatban veszik észre, hogy vendégük akadt. A kést markolva a feleségem háta mögé léptem, és felkészültem a végzetes szúrásra. Az alatta élvezkedő, ismeretlen férfi ezt a pillanatot választotta rá, hogy kinyissa a szemét. Egy pillanatig farkasszemet néztünk, láthatóan próbálta összerakni, hogy mi is történik.
– Mi a fa… – szólalt meg, mire azonnal belemélyesztettem a kést, a még mindig önfeledten ugráló szerelmembe. A vér beterítette a férfit, ahogy a rángatózó testből össze-vissza fröcskölt. Végül az élettársam teste lefordult az ágyról… és ekkor jöttem rá, hogy nem ő volt az.
– Katie? – suttogtam magam elé a testvére nevét. Nem értettem, hogy egyáltalán mit keresett nálunk, hisz’ az ország másik végében él. Megnéztem a pulzusát, de már nem lehetett rajta segíteni. Rémülten néztem fel az ágyban heverő, sokkos férfira. Láttam rajta, hogy készül legyőzni a rettegést, hogy ki fog törni belőle az üvöltés. Nem hagyhattam. Felugrottam, kezemben a késsel, és a torkába szúrtam. A hörgése nem volt elég hangos hozzá, hogy a szomszédok meghallják, ráadásul pár másodperc alatt még az is elhalt.
Végignéztem a két holttesten, és nem tudtam mit csináljak. Egyáltalán, hogy magyarázzam meg June-nak, hogy azt hittem megcsal, ezért megöltem a nővérét.
A pánik határán egyensúlyoztam, amikor meghallottam a vécé hangját, a szobából nyíló fürdőből. Nyílt azt ajtó, és megjelent June, pucéran, arcán iszonyattal. Nyílt a szája, felkészült a sikításra.
Nem sikított
***
https://shop.konyvmogul.hu/l-j-wesley-skicc-a-te-sztorid
