Kemény sörte
Már messziről hallom az egyre erősödő zenét. Viszonylag humánus módszer arra, hogy felébresszék az embereket. Persze, sokkal jobban örülnék, ha máshol lennék. Miért nem lehetek én egy gyerek fogkeféje, hogy esténként eltávolítsam az alma darabokat a fogai közül, és hogy kellemes, mentolos lehelete legyen, amikor jóéjt puszit ad a szüleinek. Csodás élet lehet. Ehelyett itt vagyok, ezen a sötét, nyirkos helyen, ahol soha nem láthatom a naplementét sem. Pedig tudom, hogy látszik, de a gazdám mindig a zsebében tart, még pihenés közben is.
Megmozdult, végre kiszállt az ágyból. Egy kicsit megszúrtam a lábát, csak hogy tudja, ki az úr a háznál. Dühös mozdulattal igazít meg, engem pedig jóleső elégedettség tölt el.
Ahogy végigmegy a folyosón, folyamatosan rajtam tartja a kezét, mintha legalábbis elszökhetnék. Esélyem sincs rá. Már annyira megnyomorított, hogy az egykor ragyogó kék színem is kifakult, lábam pedig persze soha nem volt.
A sötétben kuksolva veszekedés zaja hallatszik. Nem tudom, milyen nyelven beszélnek, talán portugálul. Kiabálnak, üvöltenek.
Hirtelen fény töri át a sötétséget, ahogy gazdám előkap a zsebéből. Kihegyezett alsó részem egyenesen az előtte álló torkába szúrja, hogy ott körbe-körbe forgassa. Vér borít el mindent, a torkon szúrt ürge pedig már csak hörgésre képes.
Gazdám elenged, ahogy vagy egy tucat őr ráveti magát. Tudom, hogy soha többé nem találkozunk. Bármennyire is vártam, hogy elváljunk egymástól, most mégis fáj a búcsú. Tudom, hogy most olyan helyre kerülök, ahol a kutya sem fog keresni.
***
https://shop.konyvmogul.hu/l-j-wesley-skicc-a-te-sztorid
