Pasik és sörétes
Megszólalt a csengő, én pedig azonnal felugrottam, hogy rohanjak ajtót nyitni.
–Te meg hova rohansz ennyire? – állított meg apa a nappali ajtajában.
– Csengettek – hívtam fel rá a figyelmet. – Megjött Jeremy, és hideg van kint.
– Kislányom – ragadta meg a vállam. – Engem nem érdekel az se, ha odafagy a küszöbre. Te akkor sem fogsz rohangálni csak azért, mert valami szoknyapecér becsönget.
– Ígérd meg, hogy kedves leszel hozzá – néztem rá könyörgőn.
– Hisz ismersz – tárta szét mosolyogva a karját.
– Éppen ezért kérlek – mosolyogtam vissza, majd folytattam utam az ajtóhoz, ezúttal sokkal lassabban.
Az ajtót kinyitva, elgyengült a lábam. Jeremy két hatalmas csokor virággal állított be, máskor össze-vissza, kócos haja jólfésülten lapult a fejére, menő ruháit „anyapicifia” pulóverre cserélte, de persze a csibészes mosolyát még az első szülőlátogatás kedvéért sem tudta levetkőzni.
– Szia – adtam egy gyors puszit neki. – Apa, bemutatom Jeremy-t.
Jeremy kinyújtott kézzel lépett apa felé.
– Üdvözlöm, uram – szólalt meg kissé remegő hangon. – Örülök, hogy megismerhetem.
– Szevasz hozomány vadász – húzta elő apa a háta mögül a sörétes puskáját.
– Apa! – kiáltottam rá. – Most tényleg muszáj ezt?
Jeremy a puskát méregette apa kezében. Nem úgy tűnt, hogy megrettent a látványtól.
– Vadászni is jár, vagy csak a lánya védelmében tart fegyvert? – nézett apa szemébe.
– Persze, hogy járok vadászni – horkant fel apu. – Fegyveres férfi vagyok vagy mi.
– Egyszer szívesen elmennék önnel. Eddig még csak vadkacsákra vadásztam, de kipróbálnám magam egy nagyobb vaddal is.
Láttam apán, hogy kissé átértékeli a dolgokat. Ritkán járt vadászni, leginkább azért, mert az ismerősei ki nem állhatták a fegyvereket, engem pedig tíz éves korom óta nem tudott rávenni, hogy ártatlan állatokat öljek. Teszem hozzá, az ízüket azért még mindig szeretem.
– Bújj be – állt félre apa az ajtóból, és még a puskát is letámasztotta a sarokba, de azért nem túlzottan messze, hátha szüksége lesz még rá.
Anyával jóval egyszerűbb dolgunk volt, ő egyenesen odavolt a gyönyörűségtől, amikor meglátta, hogy ő is kapott egy hatalmas csokor virágot.
A vacsora így végül nyugodtan telt, apa még örült is, hogy végre tud valakivel sportról és vadászatról beszélni, úgy tűnt, hogy minden a lehető legnagyobb rendben halad.
– Gyere, menjünk fel – szóltam Jeremy-hez a vacsora végeztével. – Nézzünk meg egy filmet.
– Mielőtt leléptek – emelkedettfel a székéről apa. – Igyunk egy whiskey-t Jeremy.
– Köszönöm uram, de nem iszok alkoholt.
– Egyáltalán nem? – vonta fel apa a szemöldökét.
– Nem uram.
– Helyes. Na, akkor mondom a szabályokat.
– Apa!
– Csend – intett le. – Először: az ajtó nyitva marad.
– Igenis uram.
– Csend. Másodszor: itt fogok ülni a fotelban, hogy olvasgassak. Ha csak megneszelem, hogy szexelni próbálsz a lányommal, felgyújtom a kocsidat, aztán fogom a sörétest, és lerepítem a szottyadt golyóidat. Elég világosan fogalmaztam?
– Igen uram.
– Helyes. Na, tűnjetek a szemem elől.
Felszaladtunk a lépcsőn, hogy mielőbb az aggodalmaskodó apám hatókörén kívül legyünk. Anikor már tudtam, hogy nem lát, megálltam hallgatózni,
– Bajban vagyok – suttogta maga elé apa.
Egy mosollyal nyugtáztam az igazát, és mentem tovább a szobám felé. Már félúton megszabadultam a melltartómtól.
***
https://shop.konyvmogul.hu/l-j-wesley-skicc-a-te-sztorid
